Újdonságok a látótér vizsgálatában

Online Bejelentkezés

Professzor Dr. Holló Gábor

+ 36 30 841 8636

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Google szemüveg és látótér vizsgálat

A látótér vizsgálata kezdetben nagyon időigényes, szemenként akár 20 percet is igénylő vizsgálat volt. Ezen az időszakon már régen túl vagyunk. A megfelelő minőségű gyártók korszerű eszközei, megfelelő szoftveres és matematikai segítség révén nagyon jó minőségben, reprodukálhatóan, hosszú távú elemzésre alkalmas módon, 2-4 perc alatt biztosítják a vizsgálatot. Változatlanul korlátot jelent azonban az, hogy a betegnek el kell jönnie az orvoshoz, ott megfelelő technikai személyzettel (mely Magyarországon általában nem áll rendelkezésre) és magas minőségben kell elvégezni a vizsgálatot. Erre pedig időpontot kell számára biztosítani. Ha az adott időpontban a beteg éppen nincsen jó lelki vagy testi állapotban (problémái vannak ügyei intézésében, vérnyomása éppen ingadozik, időjárási front van, izgul), akkor az adott látótérvizsgálat eredménye megbízhatatlan vagy nem a valóságra jellemző lesz, és ezért a hosszú távú elemzésből ki kell (kellene) hagyni. Így tehát változatlanul kapacitáslimit áll fenn, melynek csökkentése fontos cél lenne a korszerű, tömeges ellátásban. Ennek elérése érdekében a mai modern virtuális szemüveg technikára hagyatkozva számos szoftverfejlesztés történik azért, hogy a beteg a betanítást követően bizonyos fajta látótérvizsgálatokat otthonában is elvégezhessen egy virtuális szemüveg jellegű eszközzel vagy tablet (hordozható számítógép) monitor segítségével. Ideális esetben ez megnövelheti a vizsgálatok számát, ami az értékelést nagyon jelentősen javíthatja. További előnye, hogy átugorhatja a nem jellemző pillanatokban készült vizsgálatok félrevezető hatását (a beteg akkor végzi el a vizsgálatot, amikor testi és lelki értelemben jó állapotban van), és talán szűrésre is alkalmazható lehet. A korábban már meglévő standardizált és nemzetközi szempontból egyértelműen vezető gyártók és szoftverek Google szemüveges illetve tabletes alkalmazását jelenleg is számos munkacsoport fejleszti. Az eredmények változatosak, és kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a módszerek még nem alkalmasak gyakorlati használatra. Vannak olyan közlemények, amelyek a hasonló vizsgálatokat sikeresnek és olyanok is, melyek a gyakorlat számára alkalmatlannak találják. De remény van arra, hogy a következő évtizedekben a változás kedvező irányban stabilizálódik. Ezek a vizsgálatok elsősorban egyszemes és úgynevezett küszöbperimetriás vizsgálatok, melyekkel a látótér károsodásának területe, jellemzői, mélysége mennyiségileg is standardizált módon jellemezhető.

Tabletes látótér szűrővizsgálatok

A vizsgálatok másik iránya elsősorban a szegényebb, nagy népességű országokban, illetve azon hatalmas országok távoli területein élők irányába történő fejlesztés, ahol szemorvos gyakorlatilag nem áll rendelkezésre. Ilyen esetekben az egyszerű, csak szűrésre alkalmas programok használata lenne célszerű. A korábbi évtizedekben számos ilyen irányú, egyszerűsített látótérvizsgálat jellegű, speciális funkcionális vizsgálatot próbáltak ki. Ezek alkalmazásával, értékelésével mi is részletesen foglalkoztunk nemzetközi publikációink során. Jelenleg a régi, papíralapú szűrőtáblák helyett a könnyen hozzáférhető, számítógépes, tabletes szűrőtesztek próbája folyik a világban. Ezek a tesztek nem mérik meg a látótér károsodás súlyosságát, csupán arra alkalmasak, hogy a látótér károsodás meglétét viszonylag elfogadható érzékenységgel és pontossággal meghatározzák (a beteg személyek észlelése). Nagyon fontos az érzékenység és a pontosság (ezek pontosan definiált matematikai fogalmak) megfelelő értéke. Ha ugyanis sok téves pozitív eredmény keletkezik (azaz tévesen betegnek minősít a vizsgálat valójában egészséges személyeket), akkor az egészségügyi rendszert szükségtelen vizsgálatok iránti tömeges igény árasztaná el. Ha viszont nem elég a vizsgálat érzékenysége, a valóban betegek jelentős része felfedezetlen maradhat. A szűrővizsgálatoktól nem várható az, hogy az összes beteget észleljék, csupán az, hogy azokat, akiknek elég nagy és elég típusos a látótér károsodásuk, kimutassák. Éppen ezért hazánkban, ahol sok szemorvos van, a népesség viszonylag kis területen lakik és az elérhetőség nem sürgős esetek tekintetében nem rossz, nem célszerű ezt a módszert széles körben alkalmazni. Máshol azonban a semmihez képest jelentős előrelépést jelenthet. Mindazonáltal ezek a szűrőmódszerek sem standardizáltak jelenleg, így csupán az ígéretes jövőbeli fejlődés egyik irányát mutathatják.

Összefoglalva, mondja Prof. Dr. Holló Gábor a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája – a jelen (és az elkövetkezendő évtizedre előre vetíthető) helyzetet a hagyományos látótérvizsgálatok korrekt és minőségi végzése határozza meg a betegek számára. Nem szabad az elegánsnak tűnő, érdekes, de jelenleg még nem kidolgozott módszerekre hagyatkozni. Nagyon fontos, hogy a beteg mindig időben megjelenjen a vizsgálaton. A látótér vizsgálatnak kellően gyakorinak kell lennie (például a glaukóma felfedezését követő két évben legalább 6 jó minőségű vizsgálatnak kell készülni), és megfelelő minőségben, szoftveresen kell értékelni azokat. Ez utóbbi pont jelenleg a legnagyobb probléma a magyarországi ellátásban, elsősorban a zöldhályog (glaukóma) ellátásában. Ugyanis gyakorlatilag még mindig keresztmetszeti látótérvizsgálatok kinyomtatott papíralapú eredményeit cipelve jelennek meg a betegek a minőségi konzultációs vizsgálatokon, ahelyett, hogy az általuk produkált látóterek szoftveres elemzését elektronikusan végeznék el orvosaik. Van tehát hova fejlődnünk, és ebben a betegek tudatossága is fontos szerepet kell, hogy kapjon.