Szemüveg, kontaktlencse, látásjavító műtét: mi micsoda, előnyök hátrányok

Online Bejelentkezés

Professzor Dr. Holló Gábor

+ 36 30 841 8636

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Szemüveg, kontaktlencse

A fénytörési hiba fő típusai a túllátás (hypermetrópia), melyben az illető távolra plusz dioptriás szemüveget; a rövidlátás (myopia), melyben távolra mínusz dioptriás, azaz szórólencsét igényel az érintett, és az asztigmatizmus. Ez utóbbi esetében a fénytörés a különböző irányokban nem egységes, így úgynevezett cilinderes (felvágott henger jellegű) szemüveg dioptriára van szükség az egyenletes gömbfelszínnek megfelelő fénytörés eléréséhez. Szükség esetén a plusz illetve a mínusz dioptriás valamint az asztigmiát korrigáló cilinderes hatások egymással kombináltan kerülnek legyártásra a szemüveg lencsében. Szükséges lehet azonban kontaktlencse viselésére is. A kontaktlencse fogalom különböző tulajdonságú, a szemre illesztett, optikai hatású illetve bizonyos szembetegségekben terápiás célú látásjavító eszközt jelent. A kontaktlencse anyaga jellemzően átereszti az oxigént, esetleg a szem görbületi hibáit is kiegyenlítő módon csökkenti az asztigmatizmust, és biztosítja a szükséges plusz illetve mínusz dioptriát. Míg a szemüvegviselés a legbiztonságosabb és sokak számára kielégítő módja a fénytörési hiba javításának, a kontaktlencse használata már figyelmet igényel. A természetes és uszodavíz kitettség kerülendő kontaktlencse viselésekor, és ha valaki nem naponta váltott kontaktlencsét visel, akkor a tárolás, tisztítás leírt szabályait maximálisan be kell tartania a súlyos szemfertőzések megelőzése érdekében. Kontaktlencsével és szemüveggel a legtöbb fénytörési hiba megfelelően kijavítható. Azonban vannak olyan nagyon nagy dioptriás eltérések, akár a pluszos, akár a mínuszos irányban, melyek kijavításához szóba jön műtéti jellegű megoldás is.

A szaruhártya refraktív műtétei

Az átlátszó szaruhártya domborúságának megváltoztatásával az egész szem fénytörése is megváltozik. Az ilyen beavatkozásokat a fény törésének, azaz a refrakciónak a módosítására használjuk. Ezzel elsősorban a rövidlátás, de bizonyos esetekben a túllátás illetve az asztigmatizmus is jelentősen befolyásolható. A szaruhártyán végzett ilyen beavatkozások két fő típusra oszthatók. A felszínes hámréteg eltávolítása utáni lézeres alakformálásra (fotorefraktív keratektómia, PRK) illetve a felső szaruhártya réteg lebenyszerű félrehajtása után a mélyebb rétegeken elvégzett beavatkozásra, melyet követően a lebenyszerűen félrehajtott felső réteget visszahajtják az eredeti helyére, és az megfelelő utókezelés mellett véglegesen visszatapad. Ezt az eljárást LASIK beavatkozásnak nevezzük. Mindkét eljárásnak vannak előnyei és hátrányai, azonban megfelelő utókezelés mindkét esetben szükséges, és a betegek egy része számára problémát jelenthet. A napfényterhelés például a kezelés után több hónapon át kerülendő, mert fokozott hegesedést és a korrigált fénytörési hiba visszatérését okozhatja a szaruhártyában. Nagyon fontos annak megértése, hogy nem minden szem alkalmas ilyen beavatkozásokra. Így van ez még akkor is, ha az érintett páciens ezt szeretné, és anyagi áldozatoktól sem riadna vissza az egyébként nem olcsó beavatkozás elvégeztetéséért. Ellenjavallatot képez a glaukóma (zöldhályog) és a glaukóma későbbi kialakulása tekintetében nagy kockázatot jelentő, de az adott időpillanatban glaukómának még nem definiálható állapotok (emelkedett szemnyomás látóidegfő károsodás nélkül, glaukóma a közeli rokonságban stb.). Az ellenjavallat azért áll fenn, mert a szaruhártya fotorefraktív kezelését követően a mért szemnyomás torzul, azaz a mért értékek megbízhatatlanná válhatnak. Így a glaukóma szempontjából nagyon fontos és kockázati tényezőt jelentő szemnyomás-emelkedés értékelése vissza nem fordítható módon károsodik. Nem egy esetben maga az emelkedett szemnyomás játszik szerepet abban, hogy a szemgolyó tengelye rövidlátó irányban megnyúlik. Ilyenkor az említett kezelések egyáltalán szóba sem jöhetnek. Fontos tudni, hogy amíg a rövidlátás változik (ez nagyjából 20 éves korig tart), a beavatkozás nem végezhető el. Egy még nem stabil állapot kiküszöbölése esetén ugyanis a rövidlátás természetes fokozódása ismét rövidlátóvá teheti a szemet. Mivel az alakformázás során a szaruhártyából nem távolítható el korlátlan vastagságú réteg, a beavatkozások ismételhetősége erősen limitált. Azt is fontos tudni, hogy 40 éves kor után a rövidlátás megszüntetése ahhoz vezet, hogy közelre plusz dioptriás olvasó szemüvegre lesz szüksége a betegnek. A rövidlátók általában rosszul tolerálják a plusz dioptriás olvasószemüveget, így ilyen életkorban az ilyen szaruhártya műtétek elvégzése erősen meggondolandó.

Szemlencsével kapcsolatos műtétek a rövidlátás javítására

Újabban egyre nagyobb mértékben terjednek el a szemlencsével kapcsolatos műtéti beavatkozások a nagyfokú rövidlátás megszüntetése illetve csökkentése céljából. Ezek leegyszerűsítve két fő csoportra oszthatók. Az első csoport a hagyományos szürkehályog műtét, mellyel az eredeti szemlencsét eltávolítjuk, és nagyfokú rövidlátás illetve asztigmia esetén olyan műlencsét ültetünk be, mely a rövidlátás és az asztigmia dioptriahibáját kiküszöböli. Így a kezdetben nagy szemüvegdioptria-igényű szem a műtét után minimális szemüvegdioptriát igényel majd. A második főcsoportban a lencse nem kerül eltávolításra, hanem egy kizárólag a fénytörést befolyásoló dioptriás műlencse kerül elhelyezésére a szemlencse elé. Ezzel a szem összfénytörése változik, a szemlencse pedig érintetlen marad. Szükség esetén ez a lencse eltávolítható, ám azt tudni kell, hogy minél több szemet megnyitó műtét végzésére kerül sor, annál nagyobb a kockázata a szaruhártya belső felszínét, a szemlencsét és a szem épségét megrontó szövődményeknek.

Összefoglalva, tehát – mondja Prof. Dr. Holló Gábor a Szemészeti Központ vezetője és glaukóma specialistája – a jelentős fénytörési hiba korrekciójára számos lehetőség adódhat. Nem szabad azonban erőszakosan valamely kényelmesnek vagy elegánsnak vélt módszert preferálni. Az esetek nem kicsi részében ugyanis a szem fénytörési hibája egyéb, már betegségnek minősíthető állapotokkal is együtt jár vagy azokra hajlamosít. Ilyen a rövidlátó szemen a glaukóma, a retina rövidlátás miatti károsodása, illetve makula degeneráció. Ezekben az esetekben a látást elvileg javító műtétek nehezíthetik, megronthatják a később kialakuló vagy már jelenlevő egyéb szembetegségek optimális ellátását. Fontos tehát a korrekt konzultáció és az, hogy a beteg ne siessen bele valamely vélt előny érdekében egy olyan helyzetbe, mely az élete további évtizedeire a szemészeti állapotot kockázatossá, illetve nehezebben kezelhetővé teszi.