Látótérkiesések: okok és tünetek

Pozitív és negatív látótérkiesések 

Amennyiben a szem ideghártyája (retinája) ép, a ráeső fényből képinformációt továbbít az agy felé. Ilyenkor a retina elé kerülő, mintegy árnyékoló, a látást zavaró objektumok azonnal feltűnnek. Az ilyen látóteret beárnyékoló eltérések a pozitív látótérkiesések. Ezek skálája széles, a betegségnek nem minősülő okoktól (például a szemüveg körülírt beszennyeződése, a látás során elénk lógó tárgy árnyéka) kezdve egészen a súlyos szemészeti betegségek következtében megjelenő árnyékokig (vérzés a retina belső felszínén, az üvegtest árnyékoló homályai a szem belsejében) terjed. A pozitív látótérkiesések megjelenése sokakat szorongással tölt el, ezért ilyen esetben gyakori, hogy a beteg rövid időn belül szemorvoshoz fordul. Mindez jelentősen eltér a negatív látótérkiesések kapcsán jelentkező szubjektív érzéstől és orvoshoz fordulási gyakorlattól. A negatív látótérkiesések a retina körülírt kisebb vagy egészen nagy területén megmutatkozó információtovábbítási hiányt jelentik, azaz a fény akadálytalanul eljut a szem ideghártyájába, ám az ideghártya kisebb vagy nagyobb része a fényt nem tudja felfogni. A kieső terület (annak nagyságától és elhelyezkedésétől, valamint a károsodás kialakulásának gyorsaságától függően) vagy sokáig tünetmentes marad, vagy kisebb, esetleg nagy, drámai tünetekkel jelentkezik, és érezhetően változik. A szubjektív panaszok hiányát negatív látótérkiesés esetén az magyarázza, hogy a szemből az agyba jutó információt az agy látókérge átrendezi. Azoknak a területeknek megfelelően, amelyekről semmilyen információt nem kap, a környezetből levő jellegtelen információ- töredékekkel információterítést végez. Ezt orvosi nyelven kitöltési hatásnak (fill in phenomenon) nevezzük. Éppen ezért, ha a látótérkiesés nem a központi éleslátás helyén vagy annak közvetlen környezetében helyezkedik el, esetleg kisebb területű kiesések csoportja, a kiesés a beteg számára sokáig észrevétlen maradhat, sőt észrevétlenül növekedhet is a károsodott terület. A fentieket nem könnyű első hallásra elfogadni, éppen azért, mert szubjektíve nincsen erre vonatkozó tapasztalásunk. Ám gondoljunk arra, valamennyien tudjuk, hogy nem látunk a hátunk mögé, azonban erről semmilyen szubjektív tapasztalatunk nincs, nem érzékeljük hol él véget a látóterünk oldalirányban. Hasonlóképpen nem érezzük a negatív látótérkiesések jelentős részét sem. 

Pozitív látótérkiesést okozó betegségek 

Pozitív látótérkiesést okoznak a retina belső felszínén kialakuló vagy az üvegtesti térbe betörő vérzések, az idősödéssel kialakuló üvegtesti szerkezeti károsodások (pl. üvegtest leváltás), illetve ritkábban a szemen belüli daganatok. Az üvegtest szerkezeti elváltozásai - melyek valójában nem is tekinthető betegségnek - az üvegtestet alkotó kollagén rostok öregedéssel kapcsolatos felszakadásain alapulnak. A rostok ezután a környező üvegtesti folyadéktérben rögzítetlenül helyezkednek el, emiatt a szem/test mozgására (tehetetlenségük következtében) elmozdulnak. E kollagén rostok észlelése többé-kevésbé mozgó pozitív látótér kiesést eredményez. A retinába betörő vérzések, esetleg cukorbetegség, szemsérülés, trauma következtében az üvegtestbe betörő vérzések hasonló, de sokkal durvább látótér károsodást eredményeznek. Fontos megérteni, hogy a retina leválása - ami kezeletlen esetben teljes vaksághoz vezető betegség - az esetek nagy részében kisebb üvegtesti vérzésekkel, enyhe üvegtesti borúságokkal, illetve mozgó üvegtesti homályok látásával kezdődik. Ennek megfelelően a mozgó homályok észlelése mindenképpen részletes szemorvosi vizsgálatot tesz szükségessé. 

Negatív látótérkieséseket eredményező betegségek 

A negatív látótér kiesések messze leggyakoribb - és ezért társadalmi szempontból messze a legfontosabb - oka a zöldhályog (glaukóma). E betegségcsoportnak számos formája van. Mind formában közös azonban, hogy a látóideget alkotó idegrostok és a hozzájuk tartozó idegsejtek fokozódó ütemben és meghatározott mintázatban károsodnak. A lokálisan kiesett látóidegrost működésnek lokális negatív látótérkiesések a funkcionális következményei. Ezek idővel egyre nőnek, majd a végstádiumhoz közeledve megközelítik és elérik az éleslátás területét. Ez az a pillanat, amikor minden beteg észleli a problémát. Sajnos ebben a késői stádiumban hatékony gyógyításra már alig van lehetőség. A végstádium eléréséig a zöldhályogos látótér károsodás a jobb és a bal szem között súlyosságában gyakran eltérő. Mivel a romlás viszonylag lassú (néhány év vagy egy évtized alakul alatt alakul ki a súlyos látásromlás) a beteg a jobban látó, illetve kevésbé károsodott oldallal kompenzálja a súlyosabban károsodott oldal funkcióveszteségét. A látótér kiesést észlelni azonban kellő figyelemmel zöldhályog esetén is lehet. A beteg azt tapasztalhatja, hogy ha valamire egy szemmel néz (mert a másik szemet éppen letakarja vagy megtörli) a dolgok egy része hiányzik. Esetleg egy mozgó tárgy a mozgása során egy pillanatra eltűnik, majd térben odébb újra megjelenik. Az ilyen tapasztalatok mindenképpen részletes, glaukómához értő szemorvos által végzett vizsgálatot tesznek szükségessé. 

 A vérkeringési betegségekhez is gyakran társul látótérkiesés. Leggyakrabban a magas vérnyomással, öröklött vagy szerzett véralvadási zavarokkal, artériás embolizációval függ össze. Az artériás keringési zavarok során a retina beszűkült erei nem engednek át kellő mennyiségű vért, emiatt az általuk ellátott ideghártya-terület működése időlegesen vagy véglegesen megszűnik. Különösen vérnyomás kiugrás során gyakori a látótér kiesés, amikor az artériák különösen erősen összeszűkülnek. A vénás rendszer elzáródása (szemfenéki vénás trombózis) kiterjedhet az egész ideghártyára, ám ha csak egyes vénaágak záródnak el, körülírt is lehet. Az elzáródásnak megfelelő területen ilyenkor látótérkiesés alakul ki. Általában reggel, ébredéskor észleli a beteg, mivel az éjszakai alacsonyabb vérnyomású periódusban a vérkeringés lelassul a szemem belül, és a vér megalvadása az erekben (azaz a trombózis) ilyenkor könnyebben kialakul. 

A teljes látótér egyszemes, átmeneti elvesztését okozhatja az agyi keringés súlyos zavara. Ez, bár nem szemészeti betegség, de sürgősen szemorvosi, majd ennek alapján ideggyógyászati kivizsgálást tesz szükségessé. A panaszok általában egyoldaliak, azaz mindig azonos szemen jelennek meg. Hátterükben az agyi erek jelentős fejlődési zavara, például értágulata (aneurizmája) állhat. A tág érszakasz bizonyos testhelyzetben, mozgás során a látóideget nyomja, ezáltal átmenetileg megszűnik az információ eljutása az ideghártyából az agyba. Mivel az aneurizmák megrepedése az esetek jelentős részében azonnali halálhoz vezet, a kivizsgálás nem mellőzhető. Hasonló tüneteket okozhat a migrének egy csoportja is. 

Elkülönítésükre szemorvosi és ideggyógyászati vizsgálat szükséges rövid időn belül. Cukorbetegségben mind pozitív látótérkiesések (vérzések) mind negatív látótérkiesések (a látóideg neuropátiája és az éleslátás helyének, azaz a makulának az ödémája) kialakulhatnak. Nagyon fontos, bár nem nagyon gyakori oka a látótérkiesések a retina leválása. A retinát az őt kívülről körülölelő érhártya táplálja oxigénnel és tápanyagokkal. Amikor bizonyos betegségekben a retinán szakadás keletkezik, és az üvegtesti folyadék a szakadáson az ideghártya és az érhártya közé jut, a folyadék a retinát elválasztja az őt tápláló külső rétegtől. Az elválás az esetek messze legnagyobb részében egyre fokozódik, és idővel eléri a központi éleslátás területét is. Kezdetben a retina leválása nem feltétlenül okoz észrevehető panaszt, ám idővel a negatív kiesés pozitív kieséssé változik: a beteg úgy érzi, hogy az érintett szemre egy függöny ereszkedik le; a látótér felülről lefelé egyre csökken. Ennek oka az, hogy a leválasztó folyadék az ülő/álló testhelyzet miatt alul helyezkedik el, emiatt az ideghártya alsó része kerül leginkább leválasztásra. Mivel a szemben fordított kép keletkezik, a hiányzó működés felül függönyszerű látótérkiesésben nyilvánul meg. 

Mit tegyünk, ha látótér kiesést tapasztalunk? 

A fentiek alapján a látótérkiesés észlelése mindenképpen részletes szemorvosi vizsgálatot tesz szükségessé. A kezdeti elváltozások sok esetben nem észlelhetők könnyen, ezért a zsúfolt szemészeti rendeléseken a kezdeti stádiumú eltérések nem mindig kerülnek diagnosztizálásra. A későbbiekben az állapot súlyosbodásával a diagnosztizálás már könnyebb, azonban a megfelelő kezelés a súlyosabb állapotban már korlátozott lehet. Éppen ezért látótérkiesés észlelésekor rövid időn belül részletes szemészeti vizsgálatra van szükség, amit kizárólag szemész szakorvos biztosíthat, az optometrista által az optikai üzletekben végzett vizsgálatok erre a célra nem elégségesek - mondta Professzor Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.