Látásromláshoz kapcsolódó életminőség-romlás

A látásromlás miatt kialakuló életminőség-romlás értelmezése

Az életminőség lényegében a szokásos életvitel egyszerű, akadálymentes, sikeres és folyamatos kivitelezését jelenti. A látásnak, mint vezető érzékelésnek, ebben kiemelkedő jelentősége van, hiszen a külvilágból származó ismeretek messze legnagyobb részét látásunk biztosítja számukra. Mivel egy egészséges személynek két szeme van, a látás egyben a térbeli érzékelésnek is fontos része, hiszen a két szem együttes információ-továbbítása biztosítja a térbeli látást (azaz a sztereó látást). Ha a látásromlás fiatal életkorban, netán gyermekkorban következik be, akkor a hétköznapi életvitel újratanulása, az igényekhez való alkalmazkodás sokkal sikeresebb, mintha ugyanaz a károsodás felnőtt-vagy időskorban alakul ki. A látáskárosodás kompenzálására mind a biológiai, mind a mentális képességek igénybevétele szükséges. Ha ezek korlátozottak, akkor az alkalmazkodás kevéssé sikeres. Mindez azért fontos, mert a hétköznapi életben legjelentősebb látásromlást okozó betegségek, azaz a zöldhályog (glaukóma) és az időskori makula degeneráció az élet második felében alakulnak ki jellemző módon. Ennek megfelelően az alkalmazkodás nehezebb, és a súlyos látáskárosodás hatása a hétköznapi életre jelentős.

A glaukómás látásfunkció-változás

A glaukóma - vagy zöldhályog - világszerte, így hazánkban is az egyik vezető olyan szembetegség, melyben a már kialakult károsodás visszafordítására nincsen lehetőség. A kezelés egésze csupán a még meglévő látás megtartására irányul. A glaukómás látáskárosodás kialakulása és romlása kezdetben hosszú éveken át észrevehetetlen a beteg számára. Csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a károsodás a látótér középső részét, azaz a központi éleslátás területét is eléri. Emiatt a korai esetek felderítése és időbeni kezelésbe vétele az egész fejlett világon - így Magyarországon is - akadályba ütközik. A legelső és talán legfontosabb lehetőség a rendszeres, jó minőségű, szemorvosi (nem optometrista által végzett) célzott vizsgálat, melyre egészséges felnőttek esetében 3-5 évente van szükség, ha szemészeti panaszt nem észlelnek. A zöldhályog a látótér perifériás területeit teszi tönkre először. A központi terület károsodása már majdnem a legvégső stádiumban jelentkezik. Sajnos, a már kialakult látáskárosodás az egész további életre szól. Az érintett személyek elveszthetik gépjárművezetői jogosítványukat, nehezen látják a közlekedési körülményeket, a lépcsőkön, földön lévő tárgyakban megbotlanak, elesnek, csonttöréseket szenvedtek el, valamint esetükben gyakoribb a közlekedési balesetek elszenvedése is. Ez a mindennapokra súlyosan negatív hatást gyakorol. Gondoljunk csak bele: egy fiatalabb, egészségesnek tűnő nagymama nem hozhatja el unokáit a bölcsődéből vagy az óvodából, mert nem tud rájuk vigyázni, hiszen látáskárosodása miatt önmaga is jelentősen veszélyeztetett a közlekedésben. Ráadásul a zöldhályogos látótér kiesés sokáig nem tudatosul, ezért a beteg évekig nem észleli a problémát, viszont a látótér kiesés miatti baleseteket elszenvedheti.

 Ha a panaszmentes szűrés során vagy látási panasz alapján zöldhályog kerül diagnosztizálásra, akkor annak részletes kivizsgálása és ellátása, optimális esetben, specialista feladata. A nem megfelelő kezelés mellett az állapot tovább romolhat, és a maradék látás is elveszhet. Erre az életminőséget súlyosan rontó helyzetre, sajnos, nagyon sok a példa hazánkban is. Ma már a korszerű kezelést sokszor egyszeri, ambuláns lézer kezeléssel (szelektív lézer trabekuloplasztikával) kezdjük, ami a beteg életminősége szempontjából jelentős előrelépés a szemcseppek alkalmazásához képest.

A makula degeneráció az éleslátás helyének betegsége

A makula degenerációnak számos stádiuma van, és hazánkban is igen gyakori betegség. A korai stádiumok önmagukban nem okoznak látásromlást, ám belőlük fejlődik ki az esetek egy részében az úgynevezett nedves típusú makula degeneráció. Ekkor az éleslátás helye izoláltan károsodik, mivel ott kóros erek képződnek, azokból vérzések alakulnak ki és folyadékkilépés (makula ödéma) lép fel, majd maradandó hegesedés keletkezik. A kérdéssel korábbi beszélgetésünkben már foglalkoztunk. A jelen beszélgetésben csupán azt említjük meg, hogy az állapot örökletes tényezőkön alapul, de jelentősen fokozza a súlyos formák kialakulásának esélyét a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt magasvérnyomás, a dohányzás és az érbetegségek jelenléte. Amennyiben a látás már súlyosan károsodott, azt kezeléssel sem lehet visszaállítani. Makula degeneráció esetén a korai tünetek (a látás élességének csökkenése, az éleslátás területén szürke folt, torzulások megjelenése) azok a figyelemfelhívó jelek, melyekkel sürgősen, jó minőségű szemorvosi ellátást kell igénybe venni. Ha a kezelés megkésik, és a hegesedés már kialakult, a centrális éleslátás javítása már nem lehetséges. Előrehaladott makula degenerációban a beteg teljes látása nem vész el, csupán azt a területet, amit élesen szeretne látni, azt nem látja. Így például nem látja a másik ember arcát, az elolvasandó szöveget, a számítógép monitorját vagy a közlekedés során azt, amire éppen ránéz. A széli részek nem károsodnak a makula degeneráció miatt, ám azok gyakorlati haszna, gyakorlati értéke a látás szempontjából nagyon kicsi.

 Mivel hazánkban a szemüveg rendelés, a szürkehályog műtét és a gyermekkori kancsalság kezelése időbeni orvoshoz fordulás esetén megoldottnak tekinthető, a zöldhályog és a makula degeneráció súlyos formái jelentik a legnagyobb veszélyt a látáshoz kapcsolódó életminőségre - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája. Ennek alapján tehát a látási panaszok megjelenésekor nem szabad várni arra, hogy a panaszok elmúlnak maguktól, hanem már a kezdeti tünetek alapján megfelelő minőségű szemorvosi ellátást javasolt igénybe venni!