Így zajlik a szemfenék korszerű vizsgálata

A szemfenék vizsgálattal időben felfedezhető az állapotromlás

A mindennapi gyakorlatban sajnos még ma is kevés magasvérnyomás betegségben vagy 2-es típusú (idős korban fellépő) cukorbetegségben szenvedő beteg jut el rendszeresen szemfenék vizsgálatra. Így állapotuk romlása nem észlelhető időben, és a kezelés nem kezdhető meg a panaszok kialakulása előtt. Emiatt a betegek évek múlva már csak a késői össz-szervezeti, illetve szemészeti szövődményekkel szembesülnek, miután panaszaik támadtak. A korszerű szemfenék vizsgálat gyakran több lehetőséget nyújt, mint amit egy zsúfolt rutin szemészeti rendelésen a beteg számára biztosítani lehet. Éppen ezért érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen lehetőségek léteznek, és mely lehetőség mikor nyújt többlet ismeretet, mint a sok évtizeddel ezelőtt is használt rutin vizsgálatok.

A szemfenék hagyományos vizsgálata egyenes szemtükörrel

Régebben a szemfenék vizsgálatában kizárólag az úgynevezett szemtükrözés volt az elérhető módszer. Az utóbbi 50-60 évben ez már elektromos szemtükör segítségével történt, amely egy kis, kézben tartható eszköz. A szemorvos a beteg pupilláján keresztül mintegy 1,5-2 cm távolságból tudja vizsgálni a szemfenék egyes részleteit, elsősorban a látóideg belépése körül, ahol az erek és az idegek haladnak a szemgolyó felé illetve attól az agy irányába. Vizsgálható továbbá a makula területe és (pupillatágítás esetén) a retinális fő artériák és vénák ívei, melyek különösen a magasvérnyomás betegség és a cukorbetegség diagnosztizálása során bírnak jelentőséggel. Az egyenes szemtükrözést ma már kevéssé alkalmazzák, mivel ezzel a módszerrel csak egy viszonylag kicsi terület vizsgálható egyszerre, és nagy gyakorlatot igényel a szélesebb területek áttekintése, valamint a mélységi információ (glaukómás látóidegfő károsodás) megfelelő értékelése.
- Az egyenes szemtükrözés „egyszemes” vizsgálat, azaz a beteg egyetlen szemét az orvos egyetlen szeme vizsgálja, így térlátásra nincsen mód. Az egyenes szemtükör használata azonban, véleményem szerint, nem még ma sem teljesen haszontalan, mivel a műszeresen nem jól meghatározható, de orvosi jelentőséggel bíró szín információt ezzel a módszerrel lehet a legbiztosabban megszerezni. A látóidegfő károsodásai, vérzései, idegrost vesztései, atrófiái jobban ismerhetők fel a nagyon korai stádiumban ilyen módon, mint az áttekintő vizsgálatot lehetővé tevő, előtétlencse és réslámpa együttes használatán alapuló kétszemes (binokuláris) szemfenék vizsgálat kizárólagos alkalmazásával – hangsúlyozza Holló professzor.

Szemfenék vizsgálat réslámpa és előtétlencse alkalmazásával

Ez a vizsgálat az, amit elvileg alapvizsgálatként használnak a szemfenék vizsgálatára. Az úgynevezett réslámpánál, mellyel a szem finom részletei alacsony mikroszkópos nagyítással, binokulárisan látszanak a beteg ülő helyzete mellett, egy domború előtétlencsét alkalmazunk. Ezzel a szemfenék nagy területe tekinthető át. Számos különböző lencse létezik, melyek kisebb vagy nagyobb területet tesznek láthatóvá úgy, hogy kiküszöbölik az erősen domború lencsék torzító hatásait. Az így látott kép fordított kép, ami azt jelenti, hogy a hagyományos (analóg) fényképezőgép lencséjéhez hasonlóan a szemlencse, illetve a szem fénytörő közegei fordított képben mutatják a szemfenék elváltozásait. Ami alul látszik a vizsgálat során, az felül van, amit jobbra látszik, az balra van, és így tovább. Ez a módszer alapmódszer. A lencsék váltogatásával megítélhető a makula területe és a látóidegfő területe (tehát az egész hátsó szemfenéki terület), valamint a szélsőbb területek is. Ez utóbbi esetre természetesen csak pupillatágításban van lehetőség. Ezt azért kell a betegnek is tudnia már előre, mert tágított pupilla esetén a vizsgálat befejeztével még jó néhány órán keresztül balesetveszélyes tevékenységet végezni, járművet vezetni nem lehet. Ilyenkor ugyanis a pupilla nem reagál a fényre, így könnyen elvakítható az illető, és ez balesetveszélyes. A fordított képen történő, réslámpa és előtétlencse kombinációjával kivitelezett szemfenék vizsgálattal az erek tekintetében csak a nagyobb erek vizsgálhatók, melyek az ideghártya belső felszínén futnak. Az ideghártya mélyebb rétegei, valamint a hajszálerek ilyen módon nem tehetők láthatóvá.

Optikai koherencia tomográfia vizsgálat

Az optikai koherencia tomográfia (OCT) vizsgálat fénnyel működik, nem röntgen sugárzással, azaz semmilyen ártalmas hatása nincsen (noninvazív). Az alkalmazott szoftvertől függően többféle információt biztosít. Objektíven mérhető vele a látóideg környékén az idegrostok mennyisége és azon idegsejtek mennyisége, melyekhez az idegrostok tartoznak. Megvizsgálható, hogy vannak-e torzulások az ideghártyában. Mindezt mennyiségileg lehet jellemezni. A hagyományos OCT vizsgálatnak a főként a zöldhályog (glaukóma) irányú vizsgálatokban és az időskori makula degeneráció észlelésében van jelentősége, azonban képességeit lényegesen felülmúlja a sokkal korszerűbb és még nagyon sok helyen nem elérhető optikai koherencia tomográfia angiográfia (OCT angiográfia) módszere.

OCT angiográfia a szemfenék vizsgálatában

OCT angiográfiaval nagy felbontással külön-külön vizsgálhatjuk az ideghártya egyes rétegeit, bennük a keringést, a kialakuló hegeket, a folyadék-kilépést, az érelzáródást, illetve az oxigénhiányos állapotok következtében kialakuló, a szem számára nagyon veszélyes érújdonképződést (neovaszkularizációt). Az OCT angiográfia OCT elven alapuló, de ahhoz képest továbbfejlesztett, magas műszaki szintű vizsgáló módszer. A részletes rétegenkénti vizsgálaton túl méri és ábrázolja az erekben, így a hajszálerekben zajló véráramlást is, amivel apró keringési zavarok, korai hajszálér károsodás is kimutatható. Ez utóbbi, egyéb módon nem észlelhető elváltozások mind a kezdődő fixált magasvérnyomás betegségben, mind a cukorbetegségben korai intő jelek lehetnek a kezelésváltásra, inzulin bevezetésre, illetve összességében sokkal jobb betegségkontroll iránti biológiai igényre.

Kinek ajánlottak a legkorszerűbb szemfenék vizsgálatok?

- A fenti módszerek összességükben időigényesek, és általában pupillatágítást igényelnek. A zsúfolt rutin rendelőkben a másodikként említett, réslámpás és előtétlencsés kétszemes (binokuláris) vizsgálat az, amit jellemzően elvégeznek, jó esetben pupillatágítás mellett. A részletesebb vizsgálatokra azonban gyakran nem marad idő. OCT angiográfia pedig nagyon sok rendelőben, sőt kórházi osztályon sem érhető el vagy érhető el korlátlanul. Éppen ezért - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, zöldhályog (glaukóma) specialistája - az egészségtudatos és önmagukra hosszútávon figyelmet fordító, magasvérnyomás betegségben és cukorbetegségben szenvedő személyeknek, a glaukóma iránti magas örökletes kockázatúaknak, a makula degeneráció miatt súlyosan látáskárosodott közeli vérrokonokkal bíróknak mindenképpen érdemes minőségi, részletes, kellő idő ráfordítású és megfelelő műszerezettségű szemfenék vizsgálatokat igénybe venni, betegségek esetén akár fél-egyévente is. Az optimálisan megszerezhető adatok, ismeretek elmaradása, amit a hagyományos alapmódszer kizárólagos használata eredményezhet, a betegség oly mértékű súlyosbodásához vezethet, melynél az eredeti állapot visszaállítása már nem lehetséges. Végezetül a legfontosabb üzenet az, hogy minden elérhető és hasznos korszerű technikai lehetőséget igénybe kell venni ahhoz, hogy egy beteg krónikusan gondozott betegsége mellett teljes életet élhessen, és életminősége ne károsodjon.

Forrás: Szemészeti Központ (www.szemeszetikozpont.hu)