Egymást elfedő szembetegségek

Online Bejelentkezés

Professzor Dr. Holló Gábor

+ 36 30 841 8636

Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16

Több betegség egy szemen

Ha arra a kérdésre keressük a választ: „Mi a beteg baja?”, a válasz korántsem egyértelmű. Egy szemen ugyanis számos szemészeti betegség lehet jelen egyszerre, noha ezek hatása a látásra és az életminőségre nagyon különböző lehet. Az együttesen előforduló szemészeti betegségek közül néhány szinte jelentéktelen, könnyen befolyásolható és nem romlik (pl. enyhe szárazszeműség, fénytörési hibák). Mások azonban előrehaladva vissza nem fordítható és akár gyorsan, súlyos látásromlásba átalakuló károsodást is okozhatnak. Ezek közül négy különösen gyakori, és különböző mértékben kombinálódhat ugyanazon szemeken. Ez pedig nehezítheti és összekuszálhatja a helyes diagnózist és annak a megállapítását, hogy a beteg igazi panaszát mi okozza. Ez a négy betegség a szürkehályog (katarakta), a zöldhályog (glaukóma), az időskori makuladegeneráció és a látóideg artériás keringés zavarai.

Sok betegség egy szemen

Már fiatal orvosként is gyakran láttam, hogy az ellátó szemorvos a legnyilvánvalóbb, a felszínhez legközelebbi szemgolyó réteg betegségével magyarázta meg a látás romlását. Ez jellemzően a szemlencse életkornak megfelelő, kisebb-nagyobb mértékű elhomályosodása, azaz a szürkehályog kialakulása. A szürkehályog az emberek legnagyobb részében az élet második felében valamilyen mértékben jelen van, és a látást eltérő mértékben rontja. A megállapítás azon része tehát, hogy valakinek szürkehályogja van és emiatt romlik a látása, igaz lehet. Azonban az esetek nem kis részében nem ez okozza a valós, súlyos látási panaszt, hanem egy éppen a szürkehályog miatt nehezebben észlelhető, mélyebben lévő másik elváltozás. Ezek közül az előfordulási gyakoriság alapján a legnagyobb jelentőségű a glaukóma és az időskori makuladegeneráció. Mindkét betegségre jellemző, hogy a tünetek viszonylag hosszú ideig jelentéktelenek a beteg számára, sőt akár észrevehetetlenek is lehetnek. Amikor észrevehetővé válnak (elérik a központi éleslátás területét), a beteg kezdetben bizonytalan panaszokat említ. Mivel a szürkehályog sokszor a szemlencse központi részen, azaz a centrumban a legkifejezettebb, a bizonytalan központi éleslátási panaszok pontos hátterének felderítése elmaradhat, hiszen első ránézésre a szemlencse hatása magyarázza a problémát. Mivel a szemlencse szürkehályog elleni műtéte nem sürgősségi beavatkozás, több hónap is eltelhet a szürkehályog műtétig. A panasz azonban a műtét után is megmarad, és csupán ekkor derül ki, hogy a látás megromlását az éleslátás helyének betegsége, heges makula degenerációja vagy a centrális látást is megrontó, nagyon előrehaladott zöldhályog, azaz glaukóma okozta. A zöldhályoghoz hasonló eltérést okozhatnak a látóideg keringési zavarai, elsősorban az artériás keringési zavarok. Az artériák a szív felől viszik az oxigéndús vért a szervezet legkülönbözőbb szöveteibe és szerveibe. A látóideg ellátása során is az artériás, oxigéndús vér biztosítja az idegrostok működését. Az élet második felében a magasvérnyomás betegség, az érelmeszesedés, az észre nem vett vénás trombózisból leváló embólusok érinthetik a hosszú lefutású látóideget. Az eltérő látóideg szakaszok károsodása különböző lokalizációjú és súlyosságú látótérkiesést eredményez. Mivel az artériás vérellátási zavar miatt kialakuló idegsejtpusztulás azonnali, ez nem befolyásolható érdemben. Viszont nagyon fontos az állapot észlelése, hiszen rámutat a szervezetben zajló embolizációra, ami kezelés nélkül a következő alkalommal elérheti a szívet (akár halálos infarktust is okozva), vagy az agy bizonyos területein súlyos, az életminőséget véglegesen megrontó sztrókot hozhat létre.

Hogyan lehet az ellátást javítani?

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy ezen gyakori szemészeti és vérkeringési betegségek tekintetében a hagyományos, akár fél évszázaddal ezelőtt is alkalmazott szemészeti vizsgáló módszerek önmagukban nem elégségesek a pontos kórisme megállapítására. Velük kimutatható a szürkehályog, esetleg kimutatható a súlyosabb glaukómás eltérés, de önmagukban nem különítik el biztosan, és nem zárják ki az előbb említett betegségek mindegyikét. Ezért a szürkehályog és az azzal nem arányos mértékű, a látás centrális eltorzítását, elszürkülését, a látótér bizonyos részének teljes kiesését eredményező panaszok esetén, mindenképpen szükséges pupillatágítás és jó minőségő, korszerű OCT (optikai koherencia tomográfia) illetve OCT-angiográfia vizsgálat elvégzése. Ha erre nem kerül sor, ha a vélemény bizonytalan, ha nyilvánvalóan nincsen elég idő a részletes vizsgálatra, a betegnek célszerű mielőbb specialistát felkeresni, és nem megvárni, amíg a látásromlás valódi oka már nem kezelhető késői állapotként kerül diagnosztiálásra.

Az általános tanulság, tehát az – mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője, glaukóma specialistája –, hogy a centrális látást érintő, viszonylag kisebb panaszok esetén is teljes, részletes és korszerű műszeres vizsgálatokat kell végezni. Ezek nélkül ugyanis, a megfelelő korai diagnózis hiányában, a beteg túljuthat a sikeres beavatkozás reményével kecsegtető időperióduson. A későbbiekben, bár a korrekt diagnózis megszülethet, a kialakult állapot (elhegesedett makuladegeneráció, súlyos, vissza nem fordítható glaukómás látóideg károsodás, ismétlődő látóideg embólizáció miatt elhalt látóideg stb.) már nem befolyásolható. A viszonylag kisebb mértékű, ám a beteg által egyértelműen megélt centrális látászavaroknál mindenképpen szükséges a részletes, magas minőségű és kellő műszerezettségű vizsgálat. Ha ez elmarad, a késő bánat már csak sírást, de nem megfelelő kezelést tesz lehetővé.