Anyagcsere betegségek szemészeti hatásai

A cukorbetegség szemészeti hatásai

A cukorbetegséget a gyakorlati szempontok alapján célszerű mindenképpen inzulinfüggő és nem feltétlenül inzulinfüggő formákra osztani. Az inzulinfüggő cukorbetegség általában fiatal- illetve gyermekkorban alakul ki, és viszonylag hirtelen jelentkeznek klinikai tünetei. Felléphet gyengeség, testsúlyvesztés, nagyon sok folyadék fogyasztása, mely a vérben keringő magas cukorszint hígítására szolgál. Nemritkán viszonylag korai tünet a látás megromlása is. Az inzulinfüggő cukorbetegségben kialakuló korai markáns látásélesség csökkenés oka a szemlencse elszürkülése, azaz másodlagos, fiatalkorban kialakuló szürkehályog. Az állapot kialakulásának hátterében a szemen belüli folyadék cukor-koncentrációjának megváltozása áll, ami ozmotikus hatásként a szemlencse folyadék felvételének fokozódását eredményezi. Ez pedig a szemlencse átlátszóságát véglegesen megrontja. Ezt az állapotot (a lényegében életveszélyesnek tartható cukorbetegség azonnali kórházi rendezése után) szürkehályog műtéttel lehet megoldani. Ezt követően, amennyiben a beteg szénhidrát háztartása az egész élet során rendezett marad, a további jelentős szemészeti szövődmények nem feltétlenül jelennek meg.

A nem inzulinfüggő cukorbetegség jelentős szemészeti hatásai

A világon az idősebb korban jelentkező, az egészségtelen életmóddal, az elhízással, a helytelen táplálkozással szorosan összefüggő cukorbetegség gyakorisága lényegesen nagyobb, mint az előző pontban említett, feltétlenül inzulinkezelést igénylő diabéteszé. Fontos tudni, hogy a későbbi életkorban, jellemzően elhízott személyeken kialakuló, lassan előrehaladó, tüneteket csak mintegy 10 év után mutató cukorbetegség is nagyon gyakran sokkal jobb eredménnyel kezelhető inzulinadással mint csupán szájon át szedett tablettákkal. Azonban mindkét esetben a szigorú diéta követése elengedhetetlen.

Ebben a cukorbetegség formában, a népesség egészét tekintve, sokkal több súlyos szemészeti következmény alakul ki, mint az előzőleg említett formában. Ennek oka egyrészt az, hogy a betegség lappangva, jelentős tünetek nélkül alakul ki és romlik az évek során, így a beteg későn fordul orvoshoz. Másrészt az a széleskörű gyakorlati tapasztalat, hogy az idősebb személyek életmódjukon nem szívesen változtatnak: az előírt diétát sokkal kevésbé sikeresen tartják, mint a jól együttműködő, fiatal korban kezelésbe vett inzulinfüggő cukorbetegek. A tartósan magasabb vércukorszint és a hozzá kapcsolódó egyéb anyagcsere eltérések a szemen belül elsősorban az ideghártyában, azaz a retinában okoznak eltérést. A legkorábbi jelek a retina kisebb ereinek tágulatai és az érfal működésének megváltozása. A kórosan megváltozott erekből folyadékkilépés indul meg az ideghártya sejtrétegei közé. Ez utóbbit nevezzük ödémának. A nem inzulinfüggő cukorbetegség előrehaladtával a retina rétegei közötti ödémás területek, kisebb- nagyobb retinavérzések és oxigénhiányos területek kialakulása válik jellemzővé. A beteg ezeket mindaddig nem észleli, amíg az eltérések az ideghártya éleslátásnak megfelelő központi területében, azaz a makulában nem jelennek meg. A vérzések a makula területén a látás gyors megromlását okozzák. Később, főleg nem megfelelően kezelt magasvérnyomás betegséggel való együttes fennállás során, a vérzések az ideghártya elé, az úgynevezett üvegtestbe is betörnek, és nagy úszkáló, a látott képet eltakaró homályokat okoznak. Ezzel a stádiummal a beteg az úgynevezett háttér diabéteszes retinopátia szakaszból átlép a proliferatív diabéteszes retinopátia szakaszba, melyben a kóros erekből abnormálisan vékony falú, törékeny erek alakulnak ki. Ezek behálózzák a retinát, hegesednek, és emiatt leemelik az ideghártyát az alapjáról. Ezzel másodlagos ideghártya leválást okoznak. Hatalmas üvegtesti bevérzésekkel járnak és a szinte heroikus szemorvosi kezelés mellett is a látás súlyos megromlásához vezetnek az esetek jelentős részében.

Sajnos ezek a fentebb részletezett állapotok jellemzően mind a két szemet érintik. Éppen ezért a legfontosabb teendő mind inzulinfüggő, mind idősebb korban kialakuló, nem feltétlenül inzulinfüggő cukorbetegség esetén az, hogy a diétát a dietetikussal egyeztetve jól  betartsuk, megfelelő legyen az inzulin adagolás, a vércukor értéke (nem csupán az éhgyomri vércukor értéke) korrekten beállított legyen, a több hónapnyi vércukorszintet jellemző laboratóriumi paraméterek megfelelőek legyenek, a vérnyomás az optimális tartományban mozogjon, és a beteg legalább évente részletes szemorvosi vizsgálatra kerüljön a szemészeti szövődmények észlelése, a szövődmények romlásának felfedezése, valamint, ha szükséges, a szemészeti lézerkezelés időbeni elvégzése céljából.

Nagyon fontos azt is tudni, hogy a szemben található szövődmények jellemzik a szervezet egészének állapotát, így a szív, a vese állapotát is. Ennek megfelelően következtetni lehet belőlük a várható életkilátásra, illetve az inzulinkezelés megkezdésének elodázhatatlanságára is. Az előrehaladott cukorbetegség okozta idegbántalmak, az úgynevezett neuropátiák a látóideget is érinthetik. Ez esetben a látás romlása nem csupán az előbb felsorolt okok miatt, hanem a látóideg lényegében vissza nem fordítható károsodása miatt is kialakul.

A pajzsmirigy túlműködés és alulműködés, valamint ezek szemészeti hatásai

A pajzsmirigy túlműködése általában autoimmun gyulladásos betegség képében jelenik meg. Ilyen esetben a szervezet egészére vonatkozó teendők endokrinológus, esetleg pajzsmirigy műtétekben jártas sebész kezébe tartoznak, azonban fontos tudni, hogy az autoimmun pajzsmirigy betegségek egy részében a szemüreg szövetei elleni úgynevezett autoantitestek is képződnek. Ezek a szemgolyó mögött, azaz a szemüregben immunológiai folyamatok révén gyulladást váltanak ki. Emiatt a szem irritált lesz,  előretolódik, a normálisnál erősebben előrenyúlik a szemüregből, megváltozik a pislogás, és a szemizmok is gyulladásba kerülnek. Ez utóbbi idővel szemizom hegesedést és következményes kettőslátást hozhat létre. A fenti állapot mindenképpen szemészeti kezelést igényel. A betegnek jó minőségű szemorvosi ellátásra addig is szüksége van, amíg endokrinológiai kezeléssel az alapbetegséget stabilizálják. Nagyon fontos azt is ismerni, hogy a szemizom hegesedése a szemnyomás mérésekor hamisan magas szemnyomás mérését eredményezheti. A heges külső szemizmok ugyanis megrövidülnek, és emiatt kívülről nyomják a szemgolyót. Ezért a szokásos módon végzett szemnyomás mérés során a normálisnál lényegesen magasabb nyomás értéket talál a szemorvos. Ez azonban nem a szem belső betegségének a következménye. A kétféle állapot, azaz a szemizom hegesedés okozta külső eredetű szemnyomás emelkedés és a valódi, a szemen belüli betegség miatt kialakuló szemnyomás emelkedés elkülönítése nem könnyű. A kérdésben jártas glaukóma specialista bevonását a legtöbb esetben nem lehet elkerülni.

A pajzsmirigy alulműködése esetén a szövetek anyagcseréje romlik, lassul. Ennek a szemen belül az a következménye, hogy a szemben termelődő folyadék, a csarnokvíz nehezebben tudja elhagyni a szemet, mint normális körülmények között. Ezért a szemen belüli nyomás valóban megemelkedik, ami idővel nyitott csarnokzugú zöldhályogot (glaukómát) eredményezhet. Az ilyen esetek elbírálása, követése és szükség esetén megfelelő kezelése a kérdésben jártas szemorvos feladata. Nagy a tévedés lehetősége, ezért a sietős rutin rendeléseken ez a probléma az esetek egy részében semmiképpen nem oldható meg optimálisan - hívta fel a figyelmet Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.