A szem “bevérzése”

A szem “bevérzésének” fogalma

Nagyon sokan a kötőhártya, illetve a szemfelszín ereinek kitágulását, azaz a kívülről, ránézésre látható szemvörösséget a szem bevérzéseként szokták megnevezni. Ez a megnevezés azonban téves, hiszen nincsen másról szó, mint valamilyen bakteriális, vírusos vagy allergiás kötőhártya gyulladásról, esetleg szemsérülés vagy zárt csarnokzugú zöldhályog (glaukóma) miatt a szem felszínes értágulatáról. Ezek az értágulatok - melyekről korábbi beszélgetéseinkben már részletesen szó esett - fontos információt a szolgáltatnak a szem betegségeiről, de helyesen nem neveztetnek “bevérzésnek”. A szem valódi bevérzésén a szem szöveti rétegei közé (azaz az ereken kívülre) került vérzéssel járó állapotokat soroljuk.

Bevérzés az elülső szemcsarnokban

Az átlátszó szaruhártya és a szivárványhártya (írisz) síkja közötti területet elülső szemcsarnoknak nevezzük. Benne a csarnokvíz foglal helyet, melynek áramlása és szemből történő kivezetődése alapvetően meghatározza a szem belső nyomását. Ennek jelentős emelkedése glaukómához vezethet. Az elülső szemcsarnok bevérzése elsősorban sérülés (tompa trauma) következménye. A szemgolyót ért tompa ütés során a szivárványhártya területén szövetszakadás alakulhat ki, amiből vér (vörösvértest és vérplazma) jut az elülső szemcsarnokba. Amennyiben a vér mennyisége jelentős, az a látást megrontja, hiszen a kavargó vörösvértesteken keresztül a fény nem tud akadálytalanul áthaladni. Különösen nagy mennyiségű vérzés esetén az egész elülső szemcsarnokot vér tölti ki. Az ilyen eset jellemzően szemészeti traumatológiai ellátást igényel, méghozzá sürgősséggel. Kisebb bevérzés esetén idővel (néhány hét alatt) az elülső szemcsarnokból a vér eltűnik (rossz szakszóval kifejezve: felszívódik). Ez azonban nem valódi felszívódás. A vörösvértesteknek a csarnokvizet elvezető szöveten keresztül kell, hogy átjussanak. A vörösvértestek méretük és a sejtet határoló hártya jellegzetességei miatt nem könnyen jutnak át ezen a szűrőrendszeren. A kivezető résekben elakadnak, azokat eltömik, ezáltal a csarnokvíz elvezetése akadályozottá is válik. Ez, viszonylag nagy mennyiségű vér esetében, a szemnyomás megemelkedését váltja ki, ami másodlagos glaukómát okozhat. Éppen ezért az elülső szemcsarnok bevérzése esetén szemorvosi kezelésre van szükség. Az ellátás nagyon sok vér esetén műtéti kiöblítés, kisebb vérzés, késői orvoshoz fordulás esetében pedig szemnyomás csökkentés és glaukómás gondozásba vétel

Az elülső csarnok bevérzésének másik nagyon gyakori oka a szivárványhártya érújdonképződéséből eredő vérzés. Amennyiben a szem ideghártyáját (retináját) súlyos és tartós oxigénhiány éri (elhanyagolt cukorbetegség, szemfenéki vénás elzáródás, nyaki verőér szűkület stb.) kóros erek keletkeznek a retinában, mert az oxigénhiány a kóros érképződést stimulálja. A kóros erek a szem elülső szegmentumára is ráterjednek, ahol elsősorban a szivárványhártyán jelennek meg. Mivel az újdonképzett erek fala törékeny, idővel vérzések alakulnak ki. Később az újdonképzett erek elzárják a csarnokvíz kivezető útját a csarnokzugban, ami másodlagos szemnyomás emelkedést és súlyos másodlagos zöldhályogot okoz. Minden érújdonképződéssel járó szembetegség szemorvosi ellátást igényel, minél előbb, annál jobb.

Bevérzés az üvegtesti térben

A szemlencse és a szem ideghártyája közötti igen nagy, átlátszó területet az üvegtest tölti ki. Ez erősen strukturált szövet. Benne szilárd elemek, folyadékot megkötő molekulák és nagyon nagy arányban fiziológiás sóoldat foglal helyet. Az üvegtest érmentes, tehát az üvegtestben megjelenő vérzés mindig kívülről tör be az üvegtest területére. Leggyakrabban sérülés, illetve a retina érújdonképződése következtében alakulnak ki üvegtesti vérzések. A retina érújdonképződése a korábban már említett módon oxigénhiányos állapotokban jön létre, elsősorban súlyosan elhanyagolt cukorbetegségben, a szemfenéki vénák kiterjedt elzáródásában, illetve a nyaki verőerek krónikus működési zavarában. A keletkező vérzések lehetnek kisebbek (ekkor néhány hét alatt spontán is felszívódnak), ám ha az okuk változatlanul fennáll, ismétlődnek és egyre nagyobbak lesznek. Az üvegtestben kavargó, át nem látszó vér a látást lényegesen megrontja, tulajdonképpen lehetetlenné teszi. A vér eltávolítására üvegtesti műtétek szolgálnak, melyekkel a kiváltó okot is mérsékelni lehet az érújdonképződést okozó területek lézeres roncsolása révén.

Vérzés az ideghártya szövetén belül

Az ideghártya (retina) egyes rétegein belül is kialakulhatnak vérzések. Ezek mennyisége elenyésző a korábban már említett üvegtesti és elülső szemcsarnok vérzések mennyiségéhez képest, mégis az ideghártya működésére, egészségére kifejtett hatásuk óriási. Cukorbetegségben az apró vagy nagyobb pontszerű, foltszerű vérzések alakulnak ki. A retina idegrostjainak sérülése, károsodása esetén pedig a rostok közé ékelődő hosszú, csíkszerű vérzések jönnek létre. Ezeket a beteg önmaga nem érzékeli, csupán a látás romlását tapasztalhatja. Az ideghártya vérzései jellemzően más, veszélyes szemészeti betegségek részjelenségei. Ilyen betegségek például a szemfenék vénás és artériás keringés zavarai a zöldhályog (glaukóma) és a látóideg keringési és gyulladásos betegségei.

A fentiek alapján tehát - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája - a szem bevérzése kifejezést tartsuk meg a szem rétegei közé, az erekből kilépő vérzések meghatározására. Amennyiben a szemen kívülről látható érágasságot, vörösséget tapasztalunk, nevezzük azt a szem vörösségnek, ami egyértelműen tájékoztathatja az elsődlegesen ellátó nem szemész orvost is abban a tekintetben, hogy milyen további lépéseket, illetve szakorvosi konzultációkat szükséges megtennie.